2011. december 25., vasárnap

Karácsony- kicsit másképp

Karácsony a szeretet ünnepe…
Remélem mindenki frissen, kipihenten ébredt, és jóleső örömmel lát neki az utolsó előtti nap teendőinek:-)
Hiszen már csak takarítani kell kicsit, sütni, főzni, becsomagolni az ajándékokat, piacra, boltba menni, elszaladni még egy ajándékért, amit elfelejtettünk megvenni, a mosógépet kell bekapcsolni, kivasalni a ruhákat, díszbe öltöztetni a lakást, hogy holnap este amikor a Kisjézus bekopogtat, ájulva zuhanhassunk a feldíszített karácsonyfa alá....
Akkor már csak gyönyörködnünk kell gyermekeink sugárzó arcában, felnőtt rokonaink boldogságában, ahogy az ajándékainkat bontják, és örülni azoknak, amiket mi kaptunk: a 20. pár zokninak, szakácskönyvnek, díszdobozos zsebkendőnek, amelyekkel már az előző évben is gátat lehetett építeni az áradó Dunának....
Ezután már csak a 9 fogásos, kimondhatatlan nevű ételsort kell -persze egyedül- az asztalra varázsolni, aztán elmosogatni -szintén egyedül- a nagyszámú rokonság után.
Ahogy az éjszaka közeledik, és a világ lecsendesedik, gyermekeink álomra hajtják a fejüket, lassan mi is megállhatunk...
Csapzottan, fáradtan bedőlünk a fürdőkádba -ha van- és veszünk egy jó meleg illatos fürdőt. / Ha nincs kád, akkor lábvizet/
A hitvesi ágyban az életünk szerelme kérés nélkül is megmasszírozza megfáradt testünket, és arra gondolunk: „na ezért megérte...”
-Rosszabb esetben, ha ennél fáradtabbak vagyunk, akkor lehet, hogy elalszunk állva úgy, hogy a kezünk a mosogatólében ázik, vagy útközben a hálószoba felé, esetleg a kádban, és arra riadunk, hogy a jeges víz nyaldossa a micsodánkat...
A pihentető alvás után másnap kezdődik minden elölről...Rokonok jönnek, főzés, mosogatás, jópofi, uzsonna, kávé, vacsora, elbúcsúzás.
Ágybazuhanás, gyerekekkel alig foglalkozás.
Következő nap vendégségbe megyünk, végre nem nekünk kell főzni. Gyerekeket összeszedni, öltöztetni, férjet a tv elől kirángatni, csomagokat összeszedni, kocsiba tuszkolni, odaérni, jópofizni, enni, inni, segíteni a mosogatásban. Hullafáradtan cseverészni a háziakkal, és az ő egész pereputtyukkal, estefelé hazakészülődni, gyerekeket ágyba dugni, és ezután senkiről semmiről -főleg sexről- nem hallani...
Végigaludni az éjszakát, másnap úgy ébredni, mint akin keresztülment egy lánctalpas, és elindulni dolgozni...
Hát igen, túléltünk az idei szeretet ünnepét is...

ui: senkinek nem kívánom, hogy ilyen legyen! 