2016. április 30., szombat

Utolsó fejezet (Hogyan lettem meseíró)



Még a külföldre költözésem előtt elküldtem néhány írásomat egy országos hírű írónak, aki  szerint érdemes lett volna könyvbe szerkeszteni az írásokat. Csakhogy erre akkor nekem sem pénzem, sem tudásom nem volt....
Ezekben az években kötöttem közelebbi ismeretséget egy közösségi oldallal. Mivel ez nem a reklám helye, nevezzük f-nek :-)
Olvasgattam, és ha már ott voltam írogattam is. Először csak rövid kommenteket, aztán hosszabb gondolatsorokat az élet folyásáról és a mindennapokról.
Itt aztán azt vettem észre, hogy sok embernek tetszik amit írok és ahogy írom, és általában a témák is.
Azok mondjuk nem mindig, mert a véleményemet nem rejtettem véka alá, és nem volt a véka alatt a politikai hovatartozásom sem. És ugye itt kilőttem néhány "rajongót" a sorból.
Ami egyáltalán nem zavart, mert nem azért írtam, hogy szimpatizánsokat gyűjtsek és nem is azért, hogy ne gyűjtsek. Viszont aki azért szeret vagy nem szeret, mert oda tartozom ahova, az akkor inkább ne is szeressen. A tündérmesében nincs jobb és baloldal, nem azért izgalmas és érdekes...
Szóval itt gyorsultak fel aztán az események, és mivel anyagilag is jobban álltunk, mint régebben, megint előjött a gondolataimban a könyvkiadás.
Innen pedig már sokaknak ismerős a történet.
Kerestem egy megfizethető kiadót, összerendeztem egy kötetben az "első írói korszakomban" ( jáj de nagyképűűűűű szöveg...:-) készült írásokat, és vártam a postást:-)
Persze előtte leperkáltam a kiadónak egy kevés lóvécskát.
Ezt azért kellett, mert nem vagyok még (!) olyan nagy nevű író, akinek a műveiért sorban állnak a nagy magyar kiadók és örömmel kiadják úgy, hogy írócskának egy vasába sem kerül.
Nem, sajnos nagyon nem vagyok ilyen, tehát zsebre ment a játék, és még mindig arra megy.
És szerintem amíg világ a világ és fogok könyveket készíteni, mindig én magam kell, hogy finanszírozzam. Hacsak....nem találok ki valami nagyot és ütőset...Amire azért nem sok esély van.
Szóval így. Így volt, s így lesz.
Legközelebb egy mondókás könyv a cseppeknek, és egy kikapcsolódós-szórakoztatós-múltbarévedős a felnőtteknek.
Hogy hogyan is készülnek, arról egy újabb blog-mesében számolok be.

2016. április 28., csütörtök

Az úgy volt....( Hogyan lettem meseíró?)





Szóval az úgy volt, hogy az óvónő nővérem megkért, hogy készítsek egy falvédőt a csoportszobájukba. Mindegy, hogy miről, gyerekeknek való legyen, mesés legyen, stb.
Sokat gondolkoztam, hogy milyen legyen? Mi legyen, ami mesés, gyerekes, meg tudom valósítani, jól fog kinézni és tetszeni fog a gyerekeknek.
Minden nem lehet rajta, de mi legyen a valami????
Aztán jött az ötlet a fával, na de mit teremjen? Hát teremjen sokfélét. De milyen ez már, hogy mindenféle van rajta? Hát csodafa...:-)
Ha csoda fa, akkor varázsereje van? Igen! Akkor, készítsünk egy falvédőt és írjuk meg a mesét hozzá.
Szóval így kezdődött a következő fejezet.
Ebben az időben született a Csibemese is, mert ugye ekkor volt egy népes baromfiudvarom tyúkokkal, libákkal, kacsákkal, kotlóssal, tehát csak le kellett írni, amit látok, hallok a tyúkudvarban.
Persze kicsit kiszínezni, hogy érdekesebb legyen.
Aztán így született a mese a szétpukkadt retekről, aki a kertünkben nőtt, a bagolyról, akit mi neveltünk fel, a fenyőről, aki a kertünkben nőtt, a Szabóolló Tündérről, aki a varrós szobámban lakott. A csupa kék égről, csupa zöld fűről, ami az udvaromban körülvett, a vonatos mesék, gyermekkorom emlékeiből...és jöttek, jöttek, kívánkoztak a papírra egymás után.
Egészen addig, amíg újra nem következett be egy pár éves szünet.
Egy új élethelyzettel, új országgal, új körülményekkel, honvággyal kevert boldogsággal, hiányérzettel és kiteljesedéssel, egy teljes zűrzavarral, amit évekbe telt míg helyre raktam a fejemben.



A következő fejezet (Hogyan lettem meseíró)



A párhuzamosan készülő írás egy egészen más stílus volt.
Tulajdonképpen szerelmi történet, de mégsem az, hiszen a fő téma nem a szerelem, hanem egy betegség, és a beteg gyerek életének alakulása.
Ez a két írás még nem jelent meg könyv alakban, az elsőt csak pár példányban kinyomtattam, de a második még úgy sem volt elérhető senki számára.
Sok-sok évre el is veszett, mert eltettem egy CD-re, ahol levédtem jelszóval, amit aztán elfelejtettem.
Most pár hónapja tudtam megfejteni a jelszót, és majd talán egyszer ez is bekerül egy könyvbe.
A kisregény megszületése utáni évek zűrösek, hogy finom legyek, nagyon zűrösek voltak. Sok-sok éven át a legkisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy írogassak.
Aztán valamikor 2010 körül folytatódott a történet. Itt aztán felgyorsultak az események, mert amit írtam, megmutattam egy baráti társaságban, nekik tetszett, biztattak, folytattam, megint tetszett, megint írtam és ez így ment. Persze most is csak egy darabig, de azért, 2010-re még visszatérek. Holnap.


2016. április 27., szerda

Megjelentem megint :-)

Adva van egy közösségi oldal, ahol írók, költők beszélgetnek, segítik egymás útját, tippekkel, tanácsokkal, stb. Innen indult az a játék, hogy egymás blogjára írjunk mesét, esszét, bármit amit tudunk, vagy szeretnénk...:-)

Egy eddig még soha nem publikált "mesét" küldtem egy szerzőtársam blogjára.
T.C.Langról minden fontosat megtudhatunk a honlapján: http://tclang.hu, a blog pedig, ahol a mesém megjelent: http://tclang.blog.hu/2016/04/27/vendegposzt_xxi_szazadi_mese_skolik_agnestol
Nézelődjetek, olvasgassatok, mást úgy sem lehet, ebben az áprilisi télben csinálni...:-D

2016. április 26., kedd

Hogyan lettem meseíró?

I.részlet



Hogyan lettem meseíró?

Hosszú történet, nem is nagyon emlékszem a kezdetekre.
Gyermekkori  emlékeimet megosztottam már az Anyám öröksége című írásomban.
Aztán a későbbiekről azt  tudom, hogy az általános iskolában, gimnáziumban ment a magyar nyelv és irodalom, fogalmazások jól sikerültek, de kb. ennyiben maradtunk.
Amikor kicsiny gyermekeimnek sok-sok verset, mesét kellett - nem kellett, nem muszájból csináltam- felolvasnom esténként, még akkor sem jutott eszembe, hogy én??? Ilyet???
Pontosabban Weöres Sándor verseit olvasva, sokszor gondoltam arra, hogy ezt hogy? Milyen tehetség kell, milyen ügyesség, milyen zsenialitás???
És még rajta kívül is volt néhány író, költő, akit én is kifejezetten szerettem olvasni a versei, meséi miatt.
Az első írásom 2000-2001 körül készült. Egy kiskutyáról szól, az ő első pár hónapjának a naplószerű leírása. Szóval én voltam a kicsi aranyszínű spániel kutyus.
Ő a mi első kutyánk volt, és az első néhány együtt töltött hónapot örökítettem meg a történetben.
Ezt a történetet aztán otthon kinyomtattam és elajándékoztam néhány barátomnak és a családomnak.
Ezzel körülbelül párhuzamosan készült egy másik írás.
Már élethelyzet, más szereplők, más stílus. Erről majd legközelebb.


2016. április 25., hétfő

Folytatásos történet

Belevágtam a fejszémet egy nagy-nagy fába.
Vastag is és kemény is, úgyhogy kell pár nap, amire megküzdök vele:-)
Szóval arra gondoltam, leírom az elejétől, hogy hogyan is jutottam oda, hogy két mesekönyv "gazdája legyek":-)
Akit érdekel a sztori figyelje a blogot, iratkozzon fel az emailes értesítőre és néhány napon keresztül, mint egy naplót olvashatja a memoárokat.
Holnap lesz az első fejezet:-))



2016. április 24., vasárnap

Egy történet számokban

Nem nagyon szeretem a matematikát, mindig belezavarodom, még a legegyszerűbb műveletekbe is.
Na jó...az összeadás, kivonás még csak-csak megy, ha van nálam papír és ceruza. Vagy toll. :-D
Viszont az íráshoz, könyvkiadáshoz, eladáshoz előbb-utóbb szükség van egy minimális matek-tudásra.
Nos akkor vágjuk bele a közepébe:-)
A csodatermő fa: 52 oldal, A5-ös méret, puha fedeles, 1850 Ft+ postaköltség
Csibemese 82 oldal, A5-ös méret, kemény fedeles, 2450 Ft+ postaköltség. (ebben több a színes oldal)
Mindkét könyv megrendelhető.
Németországban azonnal tudom postázni, Magyarországon 3 hét múlva.
Rendelni az alábbi címen lehet: skolikagnes@gmail.com



2016. április 20., szerda

Most egy verset

Most egy verset mutatok, tavaly nyáron "született" kutyasétáltatás közben az erdőben:-)





Csigabiga palota,
a kapuja zárva,
elbújt a nagy fű alatt,
senki meg se lássa.

Csigabiga kitekint,
süt–e nap odakint?
Eső esik, fúj a szél?
csigabiga így beszél.

Süt a nap a rét fölött,
szellő fut a dombon,
kergeti a bárányfelhőt,
hogy meleget hozzon.

Csigabiga gondol egyet,
a kapuját kitárja,
előbújik és a szarvát
kinyújtja a világba.